2020. október 11., vasárnap 13:17

Szent Lőrinc Biharpüspöki névjegye

Biharpüspöki eredeti megnevezése Váradpüspöki volt és közvetlenül a Nagyváradi Püspökség alapításakor keletkezett (kb. 900 évvel ezelőtt). Biharpüspökit Nagyvárad kapujának is nevezték, mert rajta keresztül vonultak a zarándokok évszázadokon át Szent László sírjához.

Püspökinek, Bunyitai Vince szerint, 1100 körül már van temploma kicsi, keskeny, félköríves ablakokkal. Első, név szerint ismert lelkésze Péter pap volt, akit a krónikák 1319-ben tesznek említést róla. Az ő idejében működött egy másik lelkész is, de az ő nevét nem jegyezték fel. Az első templom kicsinek bizonyult, ezért 1391-ben helyére építették a mostani református templomot Szent Demeter tiszteletére.

A török hódoltság megtizedelte a lakosságot és megszűnt a katolikus jelenlét. 1736-ban Okolicsányi János, váradi püspök újra alapította a plébániát melynek első papja Vincze Gáspár volt. Előbb kis fatornyos kápolna épült Szent Mihály arkangyal tiszteletére és össze volt kötve a plébánialakkal. Kb. az 1800-as évek elején váltotta fel ezt a kis kápolnát a téglából készült szoba nagyságú kápolna-templom, amely szintén össze volt építve a plébánialakkal.

1889-ben egy nagy időjárás következtében a kápolna fatornya súlyosan megrongálódott. Történetesen abban az ében boldog emlékű Schlauch Lőrinc bíboros-püspök a kis kápolnában bérmált és megígérte a biharpüspöki híveknek, hogy egy szép nagy templomot fog építeni az egyházközösség számára. Az akkor plébános Dr. Beleznay Károly fáradhatatlanul buzgólkodott a templomépítésen, amely 1897-ben elkészült. Az ajándékozó Schlauch Lőrinc bíboros- püspök Szent Lőrinc napján szentelte fel nagy ünnepség keretében. Tehát, 1897 óta áll ez az új templom. Első javítása 1928-ban történt, amikor a torony és a falak vakolását, meszelését végezték el. A háború nyomainak eltüntetését a templom külsőjéről 1957-ben történt, majd a belső szépítését 1962-ben végezték el.


Közösségünk védőszentje Szent Lőrinc diakónus (+258) III. századi vértanú. Sixtus pápa diakónusaként az ő feladata a szegények megsegítésé volt az egyházban. Mivel a császárnak nem vitte el az egyház vagyonát, hanem szegényeket hozott eléje, ezt látva a császár gúnynak vélte és elrendelte a roston való elégését. Úgy gondolom, hogy a szegények megsegítésé nem idejét múlt kérdés, hiszen sok szegény család létezik talán a közvetlen környezetünkben is, de most nem erre szeretnék reflektálni üzenetként, hisz maga Jézus is mondta szegények mindig lesznek veletek, hanem emberi kapcsolataink szegénységére. Tapasztaljuk társadalmunk gazdasági fejlődését (digitalizálódását) és minél jobban erősödik gazdaságilag, annál jobban gyengül az emberi kapcsolatok terén. Szent Lőrinc példája szerint az ember, és emberi kapcsolataink legyenek a legfontosabbak.


Tisztelettel,
Varga Sándor
Biharpüspöki plébános

 

 

Megjelent: 30791 alkalommal Utoljára frissítve: 2023. március 02., csütörtök 19:23